Utak Elíziumba

.

.

( fénykép )

.

"Épp tegnap láttam, hogy 9 éve húzódik az azbeszt ügy. Már egy tucat ember meghalt, meg se élték a per végét, a családjuk képviseli őket manapság. Az állam megszűnt cégekre mutogat. Nem képesek 1 tucat megrokkant, csonka családnak egy kis támogatást nyújtani, pár tízmilliós összegről lenne szó. Már csak empátia miatt is, akkor is, ha nem az állam a felelős. Ehelyett rátolják a perköltséget a felperesre, mintha nem lenne elég azoknak, hogy elvesztették a családtagjaikat. A haveroknak pedig naponta szórnak szét több milliárd forintot. Annyira felbaszott, hogy hihetetlen."

(Nemzeti Horgász; link)

.

"az iskolai busztragédia áldozatok családjainak kifizetését is leszarja(ák) ... , de milliárdokba kerülő konzultáción kérdezi(k), hogy mi legyen az iskolai buszozásokkal - ez annyira de annyira cinikus, ostoba, embertelen és abszurd."

(én is civil vagyok; link)

.

.

.

( link1; link2; link3 )

.

.

( Honeybeast : A legnagyobb hős )

.

Átmeneti. Jöttünk, vagyunk, megyünk. Semmi sem állandó.

Van fény, de sok van mi elállja útját, és sokan vannak kik nem engedik át.

Szabott az idő, de nem tudni a végét.

Mégsem érdemes kapkodni, ahogy nem érdemes lustálkodni sem.

Csak a pillanat, ami épp van, csak az számít.

Nem kell az egész fagylaltos pultot betömni, azt a 3 gombócot viszont jó étvággyal.

Nem jó ez, és nem rossz; egy állapot, amihez legjobb alkalmazkodni.

Hiszen ami biztos, csupán hogy vége lesz, mindenkinek.

Ebben nagyon egyek vagyunk, "ugyanúgy bólogat bennünk az idő".

.

(az idézett rész : Végh Attila; köszönet R.-nek)

.

"A kocsi dübörögve ment a nyár őszbe hajló útján, és már a híd közelében jártak, amikor Tutajos átnézett a másik oldalra, hogy elbúcsúzzon a berektől és a folyótól is.

– Ó! – és felugrott, és felugrott Bütyök is, és talán nem gondoltak arra, hogy ez a kép egész életükön elkíséri őket.
– Gergő bácsi! – ordított Tutajos. – Gergő bácsi! – és nem tudott mást mondani, Bütyök pedig csak kalapját lengette olyan széles mozdulatokkal, mintha le akarna ugrani a kocsiról.
– Írjál… várom!! Írjáál… – kiáltotta végre, mert Matula mellett egy kislány állt a csónakban mozdulatlanul, csak kezét emelte fel azzal az ősrégi mozdulattal, amivel először intettek áldást az emberek.

A kocsi azonban dübörögve rohant át a hídon, s amikor eltűnt a látomás, a két fiú lezökkent.
– Ó, Gergő bácsi – mondta később Gyula.
– Katica… – sóhajtotta Bütyök, mire Tutajos azt mondta:
– Most már kezdelek megérteni, mert még én is szerelmes lettem valamibe, csak tudnám, hogy mibe.

Bütyök hallgatott; a kocsi robogása úgy loholt alattuk, mint dörmögő szolgája a kerekeknek, hangja az útnak és takarója a gondolatoknak, melyeket utasemberek gondolnak csak önmaguknak, de soha nem beszélnek róla."

.

( Fekete István : Tüskevár; részlet )

.

"Sok ember, aki valaha járt a Topházban, azt kérdezi, miért élnek egyáltalán ezek az emberek, mi értelme van egy ilyen életnek. 'Szerintem ilyen kérdést egész egyszerűen nem lehet feltenni egy másik ember életével kapcsolatban. Hogyan tudod megítélni, hogy kinek az élete az értékesebb? Milyen alapon lehet azt kijelenteni például, hogy egy egész nap a kocsmában ülő, folyamatos alkoholmámorban élő ember élete többet ér, mint nálunk bárkié? De míg én nem ítélem el a részeges embertársaimat, addig a súlyosan fogyatékosok létének értelmét nagyon sokat megkérdőjelezik'."

.

( link )

.

"Mivel a súlyosan, halmozottan fogyatékos emberek egészen kiskoruktól kezdve a kommunikáció hétköznapi eszköztára nélkül kénytelenek kifejezni magukat - sokuk még kisbabaként sem tud sírni, hogy így jelezze szükségleteit -, ezért gyakran a környezetük számára érthetetlen, elsőre értelmetlennek tűnő vagy akár visszataszító módon próbálják áthidalni a szakadékot a kapcsolódási igényük és a kommunikációs képességiek között."

.

( link )

.

"Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj
és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted;
gondozd, mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle."

.

( Weöres Sándor : A teljesség felé, A vágyak idomítása )

.

.

(fénykép)

.

"A dombra feküdt temetőn rokonok ... emitt nagyapám, dédem;
látom nevem fejfákra írva.
Együtt vagyunk, ahogy sose voltunk, és csak itt lehetünk."

.

( Usztics Mátyás : Penészleki temető )

.

"Minden nagy változás előtt szakaszosan érkezik a jelzés, hogy valami nem stimmel.
A jelzések, amennyiben nincs rájuk reakció, fokozódnak.
Egészen addig, ameddig áttörik a látszólagos stabilitás burkát.

Nincs alapvető változás egy korábbi állapot megszűnése nélkül.
A változás eljöhet könnyed elengedéssel, és összeomlással egyaránt.
A kérdés, hogy mennyire ragaszkodunk egy korábbi állapothoz?
Ha erős a ragaszkodás - előnyök, kényelem, hatalom, birtoklás, félelem... -
akkor a változás megrendítő lesz és végül elsöprő erővel jön el.
Ha van bennünk nyitottság és befogadó készség, akkor szelíden,
mint a tavaszi zápor.

Van, aki ellenáll a változásnak, így nem ad esélyt a gyengéd átmenetnek.

Hogyan tudsz rugalmas maradni a változási folyamatban?
- engedd bele magad bizonytalan helyzetekbe;
- mérd meg a teljesítőképességed határait;
- vonulj el időnként ingermentes környezetbe, hogy kiélesedjen az érzékelésed;
- add át néha az irányítást az életnek, a sodrásnak, a véletlennek;
- erősítsd fel a megérzéseid és kövesd hezitálás nélkül.

Ha ezt teszed, a változás része lesz az életednek.
Ha ellenállsz, elsöpör és felemészt."

.

( Sárvári György ; Bardo Consulting; link )

.

"Tilos csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rám talál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csitítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, ítélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem bírom tovább!

Én nem kívántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott."

.

( Pilinszky János : Tilos csillagon ; link )

.

"Nyugodjék békében az a rengeteg óra, amit túlagyalással öltem meg!"

.

( forrás : internet / ismeretlen )

.

.

(fénykép)

.

Nagyszerű ötlet a lobogó lánggal melegíteni a palackot, hevíteni forrásig ami benne van. De előtte jó lett volna kihúzni a dugót, hogy amit a tűz kiválaszt, aminek mennie kell, az had távozzon szabadon. Ledugózva hagyva csak a feszültség nő, míg az valamilyen kiutat talál, akármilyet, és közben viszi magával azt is, amit amúgy nem kellene.

.

.

"Úgy, hogy galléron ragadnak valakit és kiemelik a saját poklából, nem lehetséges, mert rövid idő alatt újabb poklot teremt magának, ahol folytathatja a lassú, önemésztő szenvedést. Kívülről megmenteni valakit addig, ameddig a saját szenvedéséhez ragaszkodik és folyamatosan hozza létre azokat a helyzeteket, ahol bebizonyíthatja a világnak a saját érdemtelenségét, nem lehetséges. Csak a belátás erejével változhat bármi. Mi írjuk a történetünket, mi adunk jelentést a múltunknak és teremtjük meg a jelenünket. A jövőt ezáltal alakítjuk. ... Aki ... nem tud megállni, önmagára tekinteni és nem tudja felfedezni, hogy a szenvedés nem megérdemelt, hanem megteremtett valóság, az nem képes változni."

.

( forrás : Sárvári György; Bardo Consulting; link )

.

.

.

"Egy üveg fehérbor és egy cigaretta – ez volt az utolsó kívánsága a 75 éves Carsten Flemming Hansennek, akit a dániai Aarhus egyetemi kórházában kezeltek gyógyíthatatlan betegséggel. A 75 éves férfit verőértágulattal és belső vérzéssel vitték az intenzív osztályra, és az orvosok véleménye szerint már csak órái, de legfeljebb néhány napja lehetett hátra. A kórház dolgozói úgy döntöttek, mindent megtesznek azért, hogy Hansen méltósággal búcsúzzon az élettől.

.

(Fotó: Aarhus Universitetshospital / Facebook)

.

Bár a kórház teljes területén tilos a dohányzás, a férfi az erkélyen rágyújthatott, és a családja körében nézhette meg a naplementét. Egy nővér szerint „bár a családtagok mélyen megrendülve álltak mellette, az idős férfi békében és teljes nyugalomban várta a halált".

.

( forrás : link )

.

.

(fénykép)

.

"These shallow waters, never met
What I needed
I'm letting go - a deeper dive
Eternal silence of the sea - I'm breathing
Alive
Where are you now
Where are you now
Under the bright - but faded lights
You've set my heart on fire
Where are you now
Where are you now

Where are you now
Atlantis
Under the sea
Under the sea
Where are you now
Another dream
The monster running wild inside of me
I'm faded
I'm faded
So lost, I'm faded
I'm faded
So lost, I'm faded"

.

( Alan Walker - Faded; link )

.

.

.

(fénykép)

.

Leült, és egyből egy tükröt vett észre.

Szemben magával, épp a mellett, ahol egy másik ember ült.

Elfordította, lefektette a tükröt, ne magát lássa most benne.

Hiszen ott volt egy másik tükör, éppen elégé mutatta meg nem is olyan régi önmagát.

És ez a tükör is hálás volt, hogy láthatta amit csak nagyon kevesen mernek megmutatni.

.

.

.

"Az igazi érték, amit hajszolunk, bennünk szunnyad."

(Somlósi Lajos: Geobiológia)

.

(fénykép)

.

.

(fénykép)

.

.

(fénykép)

.

A saját, nehéz életünknél csak egy még nehezebb van : a mások élete.

Mások élete - vagyis az, amikor mi éljük meg azt, amit nem is nekünk kellene megélni.

Persze ez is a saját életünk része, hogy ha már magunkra vettük más életét, vegyük azt észre és tegyük le.

Tegyük le, mert éppen elég a maradék saját hátizsákunk; rá fogunk csodálkozni, hogy a saját életünk milyen könnyű, enélkül a plusz teher nélkül.

Indíthatjuk például egy Sport Szelettel a napot, szép zöld papírban, máris mennyivel jobb! :)

.

.

"Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!"

.

( Hamvas Béla : Isten tenyerén ébredtem )

.

Áll a ház előtt, ereje megfogyva, nehéz volt nagyon az előző estéje, a számtalan korábbi nehéz nap után; vár mégis kitartón, olyan természetességgel, ahogy egy virág nyílik bele a kora tavaszi napfénybe.

Egy hírt kell átadnia, ez a küldetése része, mint sok minden más; és nincs drámázás a saját alig-ereje miatt.

Ha Neki csak annyi energiája maradna, hogy egy pohár víz átnyujtásába belehal, akkor is nyújtja a vizet, és közben az utolsó sóhaját legfeljebb csak nagy odafigyeléssel lehetne hallani.

Ez nem emberi üzemmód, ez már az angyalok tisztasága, az ő viszonyuk a világhoz, emberekhez.

.

.

 Hallotam valakiről, hogy gyerekkorában a télen gyúrt hógolyókból a fagyasztóba tett párat, hogy "legyen nyáron is, milyen jó az, és olyankor másnak úgysincs".

 Nyári hógolyó persze nem létezik, ellentmond és szembe megy a természet rendjének. Kell hozzá e célból plusz energia bőven, hiszen hónapokon keresztül napi 24 órában a fagyasztó egy része csak ezért fogyaszt áramot.

 Jelképe egyben annak is, hogy nem fogadja el az Idő múlását, az egymást váltó ciklusokat, magát a változást, és a stabil körülményekre törekszik, ahol bármikor van hógolyó. Kiszámítható, változatlan. Hó, vagyis fagyott víz. Dermesztő.

.

.

.

( kép : Sandro Botticelli - Fiatal nő portréja, vélhetően Simonetta Vespucci; 1480; link )

.

Egy teljes nemzedéket teszünk tönkre; ne csodálkozzunk, ha később ők fognak majd minket... megérdemeljük.

( fotó : http://www.savethechildren.org )

"A háború hatodik évével elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a gyerekek visszafordíthatatlan károkat szenvedhetnek a fejlődésüket leginkább meghatározó időszakban. Legalább hárommillió, hat év alatti szíriai gyerek semmi mást nem látott az elmúlt években, csak pusztítást, és további milliók nőttek fel rettegésben.

Soha nem volt nagyobb a kockázata annak, hogy elveszítünk egy teljes nemzedéket, amely megadja magát a traumának és az elviselhetetlen stressznek. A jelentés szerint a gyerekek nem érzik magukat biztonságban sem otthon, sem az iskolában, és a folyamatos rettegés miatt sokuknál vizelet-visszatartási, illetve beszédproblémák alakulnak ki. Akadnak olyanok is, akik teljesen megnémultak az immár hat éve tartó polgárháborúban átélt borzalmak miatt.

Számtalan kamasz menekül önpusztításba, amelynek formái sokfélék: vannak, akik öngyilkosságot kísérelnek meg, míg mások a drogokban és az alkoholban keresnek menekvést, vagy maguk is fegyvert fognak."

( Save the Children ; link ; link2 )

.

.

"Ez a rész ugyanis nem a lázadásról szól, hanem a megöregedésről. Még abban sem vagyok biztos, hogy aki először ezt az új részt látja, azt nagyon le tudná kötni. Ugyanis attól érdekes a film, hogy a benne lévő figurák azok, akik 1996-ban annyira izgalmasak voltak, és pont annyit kellett változniuk, mint nekünk. És ezt a hasonlóságot érezni lehet a nézőtéren, és elsősorban ettől működik a film.  

Minden szempontból tiszta nosztalgia az egész. Tele van tartalmi és formai utalással az első részre, a legelső és a legutolsó jelenet például a felét sem éri, ha nincs a fejünkben az első rész. És ez így megy szinte végig. 

Tiszta nosztalgia ez a film azért is, mert kifejezetten a nosztalgiázásról, annyira, hogy ezt lényegében ki is mondják benne. 

Arról az érzésről szól, hogy az ember már attól jelentősnek, szinte hősiesnek érez valamit, hogy régen történt meg vele. Az eltelt évtizedek önmagukban igazolják azt, hogy fontosak voltunk, az idő felfelé értékel mindent, mert ami történt, az maga lesz az életmű, legyen az bármilyen kevéssé nemes vagy értékes a saját idejében. Másba ugyanis nem lehet kapaszkodni, mint a régi kapcsolatokba és az emlékekbe, és erre a kapaszkodásra majdnem akkora az igény, mint annak idején a heroinra volt.

A 40-es éveik végén járó szereplők most sincsenek jól, és most is lecsúszottak és piti bűnözők. De teljesen más hangulata van a baromságaiknak attól, hogy nem az van, hogy ezekből még bármi lehet, hanem az van, hogy ez már az élet második része, és így szinte biztos, hogy ebből már semmi sem lesz. Így válnak a komikus hősök tragikussá, és lesz a botladozásaikból hülyéskedés helyett dráma."

.

( Magyari Péter ; link )