.
Átmeneti. Jöttünk, vagyunk, megyünk. Semmi sem állandó.
Van fény, de sok van mi elállja útját, és sokan vannak kik nem engedik át.
Szabott az idő, de nem tudni a végét.
Mégsem érdemes kapkodni, ahogy nem érdemes lustálkodni sem.
Csak a pillanat, ami épp van, csak az számít.
Nem kell az egész fagylaltos pultot betömni, azt a 3 gombócot viszont jó étvággyal.
Nem jó ez, és nem rossz; egy állapot, amihez legjobb alkalmazkodni.
Hiszen ami biztos, csupán hogy vége lesz, mindenkinek.
Ebben nagyon egyek vagyunk, "ugyanúgy bólogat bennünk az idő".
.
(az idézett rész : Végh Attila; köszönet R.-nek)
