.
Áll a ház előtt, ereje megfogyva, nehéz volt nagyon az előző estéje, a számtalan korábbi nehéz nap után; vár mégis kitartón, olyan természetességgel, ahogy egy virág nyílik bele a kora tavaszi napfénybe.
Egy hírt kell átadnia, ez a küldetése része, mint sok minden más; és nincs drámázás a saját alig-ereje miatt.
Ha Neki csak annyi energiája maradna, hogy egy pohár víz átnyujtásába belehal, akkor is nyújtja a vizet, és közben az utolsó sóhaját legfeljebb csak nagy odafigyeléssel lehetne hallani.
Ez nem emberi üzemmód, ez már az angyalok tisztasága, az ő viszonyuk a világhoz, emberekhez.
.
