Emlékszel még erre?

"A post-ban szereplő gondolatokról az a véleményem, hogy számomra akkor is, és most is Időtől független, mondjuk örök igazságokat fogalmaz meg. Számomra átérezhetően, érthetően; és évek-emberek-események múltával újraolvasva ugyanazt az alapot adják, de új rétegekre is ráébresztenek."/ Micsoda útjaim

Azóta,hogy bespájzoltad, eltelt 8 év, sok töténéssel, jóval, nekem sok rosszal, de azok a gondolatok...Időnként erőmerítés céjából elolvasom.

A képeid továbba is nagyon szépek.

Azta :) , egy kedves törzsolvasót köszönthetek itt a blogon! Isten hozta, kedves 'látjátok feleim szümtükkel'! :)
Furcsa mód mostanában olyan emberek bukkannak fel az életemben, akikkel 5-10 vagy 15 éve nem találkoztam. Teljesen a semmiből, váratlanul, előzmény nélkül; rám köszönnek, felhívnak, kommentet írnak :)

Vissza kellet olvasnom a 8 évvel ezelőtti posztot és a kommenteket, így már 'emlékszem' :)

Ezek szerint Te is valami hasonlóra használod az UtEl blogot, mint részben én : időnként erőmerítés céljából újra elolvasok egy-egy posztot, újra megnézek egy-egy képet. Átlapozok a kapcsolódó posztokra, mert kíváncsi vagyok, hogy a keresőszavak alapján mihez mit társít a blog.hu. Érdekes találatok is vannak.
Évek-emberek-események múltával újraolvasva ugyanazt az alapot adják, de új rétegekre is ráébresztenek. Valahogy így :)

Örülök, hogy tetszenek a fényképeim! Az 'igazi' fotózásról már letettem, a legfrissebb gépem 2008-as, ami akkor is csak egy jobbfajta kompaktnak számított. Amit szépnek látok, annak a minőségi megörökítéséhez 1-2 milliós felszerelés kellene (kezdésnek, soha véget nem érően), amit 'mindig' magamnál hordhatnék, hisz a téma bármikor ott lehet velem szemben.
Így egy egyszerű, régi mobillal fényképezek néha, és tudomásul veszem, hogy ez a minőség legfeljebb csak emlékezéshez elég (vagy ahhoz sem), hiperrealista dokumentáláshoz meg pláne kevés. Még így is van, hogy a telefont sem veszem elő fotózni, mert csak megzavarná a szépség élvezetét. Annál szebbet úgysem lehet, amit ott-és-akkor a két szememmel látok...

Kívánom, hogy találj sok szépet mindenfelé jártadban-keltedben, amik a korábbi sok rossz mellett egyensúlyba hozzák Benned a mérleg jobb és bal serpenyőjét! Akár néha itt, ezen a blogon... :)

@Memento Mori:

Köszönöm, de az én mérlegem a sok rossz ellenére már régóta egyensúlyban van. Neked, és szeretteidnek kívánok vírusmentes jó egészséget, és neked külön sok megőrzésre érdemes gondolatot, képet.

@Memento Mori:

Május óta, takarítás közben előkerültek fiatalságom idején, érettségi táján kapott leveleim. Sok tízévesek. Megpróbáltam felkutatni a forrást, sajnos már elapadt benne az élet.
Viszont a leveleket újra olvasva, ugyanazt az alapot adják, de visszatekintve a múltba, új rétegekre is ráébresztettek. Ajtót nyitottak Eliziumra, és most én mondom amit te, micsoda útjaim voltak. De célba értem, és megérte.

"Megpróbáltam felkutatni a forrást, sajnos már elapadt benne az élet." - gyönyörű mondat...
Benned viszont nemhogy nem apadt el, hanem árad és áramlik, az időben szabadon járva-kelve, kötelékektől eloldozva, szabadon.
Úgy vélem, ezzel megtaláltad a számomra legkedvesebb jelentését Eliziumnak : szabadon. Szabadon minden kötöttségtől, célba érve.
Igazán nagyszerű érzés, hogy Te ezt az állapotot elérted!
Köszönöm, hogy megosztottad!

@Memento Mori:

Köszönöm, hogy teret adtál, és megoszthattam veled.