.
"A dombra feküdt temetőn rokonok ... emitt nagyapám, dédem;
látom nevem fejfákra írva.
Együtt vagyunk, ahogy sose voltunk, és csak itt lehetünk."
.
( Usztics Mátyás : Penészleki temető )
Címkék: vers halál generációk idő temető elmúlás összeköt kapocs Mátyás Usztics
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://utel.blog.hu/api/trackback/id/tr9612473847
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.