.
"- Régen jobb volt?
(L.A.) - Azt kérdi, jó-e az, ami itt folyik?
- Azt.
(L.A.) - Tizenhét éves korom óta figyelem, mi folyik Magyarországon. Akkora sültbaromságok, mint itt, nincsenek másutt a világon. Rosszindulatú, szemétláda, semmilyen szinten sem igazságos az élet. Elkeserítő. Nemrég elkísértem orvoshoz a feleségemet, a térdével van baj. Hát, ami ott zajlik! Katasztrófa. Konkrétan arra megy ki minden, hogy érezzék magukat szarul az emberek, legyenek betegek minél többen és minél hosszabban, utána viszont dögöljenek meg, lehetőleg ne éljék meg a nyugdíjkorhatárt.
- Ön azt írja valahol, hogy „mesterségesen fölkeltett vágyak, szorongások, negatív indulatok bűvkörében élünk, és nem vesszük észre, hogy ezek a tudatformák és érzések nem is belőlünk fakadnak”. Tényleg tudatosságot vél felfedezni a megnyomorításban?
(L.A.) - Hogyne! Nem lehet véletlen, ha az oktatás, az egészségügy, a pénzbeli ellátottság, a biztonság, az adózás, minden, minden abba az irányba mutat, hogy a nép pusztuljon!
...
Az egész világra rávetíthetem a megfigyelést, de Magyarország példaértékűen kellemetlen hely. Példaértékűen sokkal szarabb itt mindenkinek, mint a környező országokban bárhol."
( interjú Laár Andrással, link )
