.
"A találmányok még mindig Nyugaton születnek, és még mindig a Nyugat biztosítja lakóinak a legmagasabb életszínvonalat. A Nyugat mindig is abban volt erős, hogy bonyolult kérdéseket bonyolultan kezelt. Ezért tart ott a technológia, ahol, ezért tudtunk elrepülni a Holdra. Persze csábít a lehetőség, hogy bonyolult kérdésekre leegyszerűsített választ adjunk. Nyomorultan érzed magad, szorongsz? Vajon miért? A bonyolult válasz így szól: azért szorongsz, mert létezel, ami nap, mint nap kudarcokkal jár. Churchill is azt mondja: a siker titka végeláthatatlan kudarcokon át kitartani az eredeti gondolat mellett.
És van egyszerű, populista válasz is a kérdésre: azért szorongsz, mert az idegenek elveszik az életlehetőségedet. Kik az idegenek? Hol a románok, hol a tótok, hol a svábok, hol a zsidók, hol a cigányok. Most éppen a migránsok. Mit kínál a populista politikus? 'Én megvédelek tőlük!'. Lássuk, mi történik ilyenkor a fejünkben! Minden szimbolikus megközelítés az agykéregből, ahol a bonyolult kérdések és válaszok laknak, alacsonyabb szintre viszi a témát, a kéreg alatti központokat stimulálja, vagyis érzelmileg érinti az illetőt. A reptilia agy, az ősi agy területén, ahol az a parancs: aki belép a körbepisilt területemre, azt széttépem. Ez maga a manipuláció. Kövesd a vezért! Életveszélyes. És rendre katasztrófához vezet. A nyugati, az agykérges megoldás: nehéz kérdéseket vérverejtékkel, egyedi válaszokat adva megoldani. Melyek során persze lesznek tévedések, rossz döntések, de azok korrigálhatóak."
.
"Az elitből lett elege a nép egy részének, de sajnos a nép olykor téved. Amikor Pilátus felvetette a kérdést, hogy kit bocsásson szabadon, Barabást vagy Jézust, a nép Barabást választotta. De azért a következő kétezer évet mégis a 'lúzer' názáreti elvei szabták meg, hál istennek. Az inga leng. Bámulatos, az atlanti paktum és az emberi jogok egyetemes nyilatkozata vezérelte, világháborútól mentes hetven év áll mögöttünk.
Csakhogy az emberek feledékenyek, s egyre gyakrabban köszön vissza a háborús retorika, egyre inkább tűnik föl vitézségként az egyenruhás ölés. 'Megállj, megállj, kutya Szerbia, nem lesz tiéd soha Bosznia!' Ezt énekelték boldogan magyar felvonulók 1914-ben a világháború kitörésekor. És örültek a háborúnak! És aztán: rettenetes tömegű halál, rokkantság. Katasztrofális. Most megint ilyen hangulat felé araszolunk. A legrosszabb ösztönök törnek elő.
Ha majd meghalljuk egy nagy 'államférfi' szájából, hogy utolsó csepp vérünkig küzdeni fogunk a hazánkért, a kultúránkért, a fehér faj felsőbbrendűségéért, a proletariátusért, tök mindegy, miért, jusson eszünkbe, hogy mindig, de mindig a te utolsó csepp véredre gondol a szónok, sose a sajátjára. Ölnek, ha nem ölelnek, ezt József Attila mondja.
Megveszekedett antimilitarista vagyok, minden olyat utáltam már gimnazistaként, aminek a legkisebb köze volt a katonás dolgokhoz, még a tornasort is gyűlöltem. Rettegve tapasztalom, hogy az ember tele agresszióval, mely, ha nő a feszültség, kicsap, háborúhoz vezet. Állati lényből emelkedtünk ki és könnyedén visszasüllyedünk az agykéreghez kötött létből a kéreg alatti állomány agresszív, érzelemvezérelt központjaiig. És akkor háborúzunk, pedig a háborúzás nem emberi. A béke az emberi. A háború állati. Háborúban állattá, méghozzá nem szép, egészséges, hanem beteg, tébolyultan gyilkoló állattá züllünk vissza, amilyenné az állat nem válik soha."
.
Vekerdy Tamás, 2019. január (link)
