.
"Sok ember bezárulva saját kis világába az egyensúlyt kontrollal kívánja helyreállítani. Azt gondolják, hogy ők tudják, mi a jó nekik, és ha a kezükbe veszik az irányítást, semmi rossz nem történhet velük. Így válnak hajótöröttekké az élet óceánján, egy biztonságosnak hitt kabinba zárva. Kint a bizonytalan áramlatok, a szél és az élet zajlik, bent a biztonságosnak hitt kabinban halott csend és üresség van.
A kontroll oka a félelem a kiszolgáltatottságtól. Ára egy bezárult élet, ami azonban nem adja meg a vágyott biztonságot, csupán az áramláson kívüli sodródást. Olyan ez, mint a kispolgár a kaszinóban, aki abban reménykedik, hogy a szerencse véletlenül rámosolyog. Pénzét kis tétekben néhány számra teszi fel, mert attól fél, hogy túl gyorsan elfogy. Halálra váltan koncentrál, és vár, végül maradék zsetonjait mérlegelve félénken felteszi és veszít. Rettegése megpecsételi sorsát, mert az energia nem a félelem irányába áramlik. Amikor mindenét elveszíti, szidja a kaszinót, a többi játékost, a sorsot…
A kontroll személyiség meghatározó attitűdje a félelem és a biztonság keresése. Félelem a veszteségtől, a kudarctól, a szégyentől, a csökkenéstől, a kiszolgáltatottságtól, a múlt árnyaitól, a betöltöttség érzésétől, a kiegészülés boldogságától, a mély érzelmektől, a minden vagy semmi szabadságától.
A szabad ember a veszteségei által tanul, képes elengedni és elfogadni, adni és kapni, veszíteni és nyerni. Számára az élet ajándék és játék, a halál megérkezés. Így válik egyre szabadabbá a mély kapcsolódás és a fejlődés számára. Nem hátrafelé néz, és nem a jövőt kémleli. Idejét a jelenben bontakozó érzései által vezetve tölti, iránytűje az intuíció, célja az út, amely kibontakozik előtte és a lába alá fut."
(Sárvári György)
