.
Meredek lejtőn gurult a busz egy jelzőlámpa felé, ami előtt jobbra kis utca csatlakozott a főútba. A szemből érkező autósok közül néhány balra szokott kanyarodni, épp a busz előtt keresztben. A sofőr még a kereszteződéstől 2-3 autó távolságban megállt, hogy amíg úgyis piros van neki, a kanyarodó autók átmehessenek. Az első autós látva a buszsofőr figyelmességét, kezét felemelve köszönte meg azt.
Egyszerű jelenet, mégis különösen jóleső érzés járt át. Tovább gurultunk a zöldre váltó lámpához, amikor a szemben lévő épületen megláttam a feliratot : 'Újra Otthon'. Egy kis étterem, amolyan menüzős hely, amit korábban 'Otthon Étterem'-nek hívtak, azóta pedig így keresztelték át. Ahogy elolvastam ezt a két szót, 'újra otthon', éreztem, hogy erre vágyok : újra otthon lenni. Ahol az emberek így viszonyulnak egymáshoz, ahol ez a természetes. Ahol béke van, nyugalom, ahol az ember otthon érzi magát. Ahol ott van, ahol egyszer már volt, és ahová mindig is visszavágyott.
.
