.
"A kétségbeeseés megkerülhetetlen az ember életében. Nem emlékszem már, ki mondta, hogy aki legalább egyszer az életben nem esik át mély lelki válságon, az hülye. Ha előbb nem, hát negyven után az ember felteszi magának a kérdést, vajon mi értelme is van végigcsinálni ezt az egészet, amit életnek nevezünk? Eva mindenütt boldogtalanságot lát maga körül.
A szociálisan hiperérzékeny Townsend egész életművében a boldogtalanság gyökereit kutatta. Utolsó regényében a legvégsőkig csupaszítja a kérdést. A boldogtalanság oka az emberek közötti totális átjárhatatlanság, a másik megismerésének és megértésének lehetetlensége. Valamennyien csupán annyit fogunk fel a másik emberből, amennyire éppen szükségünk van belőle, de sosem látjuk át a maga komplexitásában."
( Sue Townsend : A nő, aki egy évig ágyban maradt; link )
