.
"A nyilvánvaló életmódbeli eltérések mellett a szegénység jóval mélyebb és összetettebb módon is befolyásolja az ember biológiáját. A nincstelenség, a zsúfolt élettér és a kiáltó esélyegyenlőtlenségek megváltoztatják a gének kifejeződési mintázatát. Sőt a szegénységgel járó lelki terhek hatására a szervezet nagyobb mennyiségben termel stresszhormonokat, amelyek idővel kikezdik az immunrendszer ütőképességét.
Az elégtelen táplálkozás, az elszenvedett megpróbáltatások és a környezeti károsító anyagok gyermekkorban ki- vagy bekapcsolnak egyes géneket. Így még azok a gyerekek is, akik látszólag jól viselik a szegénységgel járó terheket – azok tehát, akik jól teljesítenek az iskolában, és beilleszkednek szociális környezetükbe –, magasabb stresszhormonszintet mutatnak, és a vérnyomásuk, testtömegindexük is magasabb, mint tehetősebb társaiké.
'A stressznek való állandó kitettség lassan mintegy beivódik a gyerekekbe és serdülőkbe, és fogékonyabbá teszi őket a betegségekre későbbi életük során' – magyarázza Gene Brody, a Georgiai Egyetem családkutatási központjának alapító igazgatója.
A szegény háztartásokban gyakrabban jelentkező gyereknevelési problémák – a gyerekek krónikusan elhanyagoltak, valamelyik szülőjük börtönben ül – rárakódnak az anyagi nehézségekre, és együttesen elérik annak küszöbét, amit a pszichológusok 'toxikus stressz'-nek neveznek. A kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatok az agy fejlődését kritikus pillanatokban rossz irányba térítik, megváltoztatva egyes kulcsfontosságú agyterületek felépítését, és ezzel megalapozva a hosszú távú szorongások és kedélyzavarok kialakulását."
( link )
