.
"Most pedig, hogy készen van, el se hiszem, amit látok, s amikor a motor bepöccen, a hangtól úgy tódulnak elő a gyerekkori emlékeim, mint amikor leesik a slag az olcsó csatlakozóról full kertlocsolás közben. Ez a motor szinte beszél alapjáraton, húzatva pedig rendesen bőg, ahogy az ember egy veterán busztól el is várja. Füstje egy gramm nincs, gyönyörűen működik, az összes lámpa, visszajelző, minden szinte dalol.
Kanyargunk Tatán, a fiatalabbak mosolyognak, a nénik ingatják a fejüket, rég kidobott cekkerek évtizedekkel korábban a levesbe főtt tartalma úszik el a szemük előtt, a bácsik tekintete elpárásodik, eszükbe jut, ahogy a szomszéd falunapra vitte őket a mávautikarusz abban a gyönyörű, kissé borvirágos komáromi naplementében, amikor megismerték Irént.
Ez a busz a mi kollektív emlékezetünk. Olyan mélyen pengeti a húrokat a lelkünkben, hogy nem is sejtettük, abban a mélységben lakik még bármi, hát még egy hangszer."
( link )
