Karrierben mi a jó?
"Nagyon egyszerű a válasz. Az egész a létfelejtésről szól. A karrieristák alapvetően olyannyira üresek belül, hogy az szinte fájó már. Híján minden humanitásnak, szolidaritásnak, empátiának, félnek szembenézni szánalmas, halálra ítélt létük ürességével, és inkább látványosan menekülnek előre - önmaguk és a hétköznapok súlya elől. Kompenzáció, persze tudat alatt. Mint az úszó, aki képtelen élvezni a lassú tempót: a karrierista inkább látványosan hadonászva próbál felszínen maradni. Nem annyira megvetésre, mint inkább szánalomra érdemes rétege az emberiségnek a karrieristák romlott tömege, akik a fejlődésnek nagyon alacsony szintjén állnak. De a tudati forradalom remélhetőleg őket sem kerüli el, és pár ezer halál és inkarnáció után talán lesz esélyük bölcsen élni..."
(Michel Djerzinski; penzugyiszemle.blog.hu)
