"A fák nem emberek, hanem idegen lények, életstratégiájuk a
felfoghatatlanságig más, fölösleges emberi-romantikus képzeteket
társítani hozzájuk. A masszív, nagy fák nyilvánvalóvá teszik: másképp
is lehet élni. A sok rohangálás, nyomakodás, harácsolás,
információhabzsolás csak az egyik stratégia. Ami nekünk a mindennapi
életben számít, amiért törjük magunkat, az itt teljesen közömbös.
Végtelen toleranciával viselni a hóleplet, a szelet, az esőt, a tűző napot,
kutatni, szívni a tápanyagot, behegeszteni a sérülést, csak vinni-vinni
előre a fakasztás – hajtás – növesztés – kivirágzás – magnevelés –
levélhullatás – nyugalomba merülés ciklusait, akár többszázszor is…
Noha mindnyájan önreprodukálódásra szelektálódtunk, itt más a lépték,
a stílus, a stratégia."
Pósfai György : Dendrománia
