Nyári délután, ritkásra leengedett redőny, félhomály a szobában.
Áll a dédi az ablak mellett, rendezgeti-igazgatja a függönyt, amihez amúgy teljesen felesleges lett volna hozzányúlni.
A beszűrődő napfényben láthatóvá válik a szoba poros levegője.
Csendes-pihenő ez a dédunokának, aki nem alszik, hanem a dédi mozdulatait figyeli.
Teremtés, szemlélődés.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
