.
"Nagyon sok tanár próbált ki teljesen új megközelítéseket, szembesülve azzal, hogy a klasszikus módszerek itt nem alkalmazhatók. A tavaszi karantén legnagyobb tanulsága az volt, hogy rámutatott arra, valójában mennyire elavult és mennyire értelmetlen az a paradigma, amibe a magyar oktatás ragadt benne egy gyorsan változó világban.
Kiderült, hogy amint nincsenek fizikailag arra kényszerítve a diákok, hogy a tanári előadást hallgassák, nem is fogják ezt megtenni. Amint az óráknak az Among Us játékkal vagy éppen a Witcher sorozattal kell versenyezniük a diákok figyelméért, nem sok esélyük van. Látványos lett, hogy mennyire elavult az a tudáskoncepció, ami a magyar iskolákat még mindig meghatározza.
...
A klasszikus felfogás szerint a konstanzi zsinatból a legfontosabb azt tudni, hogy pontosan melyik évben volt, nem pedig azt, hogy ott mi és miért történt. Amint az online oktatási rendszerben megakadályozhatatlanná vált, hogy a diákok a Google-t is használják, látványossá vált, hogy ilyenfajta tudásra ma már csak milyen korlátozottan van szükség.
A legnagyobb csapást az értékelés és számonkérés rendszere szenvedte el, a klasszikus számonkérési formák tulajdonképpen használhatatlanok, ha nem az iskola mesterséges környezetében alkalmazzák őket.
...
A diák, miközben dolgozatot old meg, online használhatja az internetet, és a telefonján beszélhet a társaival, sőt a legtöbb online tesztmotor esetén egy kattintással megnézheti a forráskódból, hogy mi is a helyes válasz. Ebből még világosabbá válik, hogy a dolgozatok és felelések számonkérési rendszere valójában mennyire nem kapcsolódik a valósághoz.
A való életben szinte soha nincs olyan helyzet, amikor minden erőforrás nélkül, egyedül kellene valakinek egy problémát megoldania, amit jól ismer, és aminek a megoldását begyakorolta. Jellemzően olyan problémákkal találkozunk az életben, amik újak a számunkra, másokkal együtt kell megoldanunk őket, és ehhez használhatunk mindenféle eszközt.
Aki kicsit is kritikusan gondolkodik az iskoláról, tanításról, annak rá kellett jönnie, hogy a tavaszi problémákat, gondokat a karantén nem okozta, csak látványossá tette. Az iskola már nagyon rég le volt maradva a világtól, ami abban a pillanatban, hogy megszűnt az a mesterséges környezet, amiben működött, csak még látványosabbá vált.
...
Azt is sok helyen belátták, hogy kell valamilyen egységesség a keretrendszerekben és a digitális órarendben is. A legtöbb helyen azt is előírják, hogy valamilyen formában meg kell tartani az online órákat. Jellemző, hogy ezek a lépések többnyire adminisztratív szemléletűek, tehát a mennyiséget és nem a minőséget próbálják kontrollálni. Legyenek megtartva az órák, mindegy, hogy azokon mi történik. Ennek köszönhetően azután ezek
Az órák többnyire online előadások, a frontális tanítás digitális változatai, amelyek a diákoktól alig követelnek meg bármilyen aktív tevékenységet. Nem véletlen, hogy a tanulók napi négy-öt, képernyő előtt töltött, teljesen passzív óra után, ahol még a szünetben sem tudnak a társaikkal szaladgálni, igazi ülő halottak lesznek, menekülnek is a helyzetből.
...
Lehetett volna mire építeni, tavasszal az első ijedtségen és sokkon túl nagyon sok tanár fedezte fel újra, hogy a tanári hivatás egy alkotó értelmiségi szakma, hogy lehet a diákokkal és a szülőkkel partneri viszonyt kialakítva, a bizalomra épülő rendszerben dolgozni. Ezekre a tapasztalatokra építve lehetne a digitális munkarend a magyar oktatás megújulásának nagy esélye, míg most sokkal inkább úgy tűnik, csak egy rémálomszerű epizódja marad."
.
( Nádori Gergely ; link)
