.
"Minden elakadás és probléma mélyén egyedül annak a kérdésnek van relevanciája: miért vagyunk itt? Nehéz elfogadnunk, hogy a tudás, az értelem és a logika nem képes mindent feloldani és megvilágítani. A szándék és az akarat is csak egy bizonyos pontig visz el. Fontos a hétköznapi feladatvégzés, a munka, a gyerekek, a szerelem…, de mégis a legmélyebb miérttel való szembenézésből bontakozik csak ki a helyünkre kerülés érzése. Ehhez néha szükségünk van valakire, aki segít minket.
...
Hogy mi az Ő dolga itt, az csak akkor bontakozhat ki, ha lemond a szenvedés, az önbüntetés és a kivetített nagyság megszokott biztonságáról. ... Gyakran a munka a biztonság, a szenvedés a megszokott, az öröm csak néha megengedett, a szabadság pedig elérhetetlen és nem megérdemelt vágy. ... Csak én tudom feloldozni magam, de ezt sohasem engedhetem meg magamnak. Nem tudom, hogyan kell játékosan továbblépni, sohasem tanultam, sohasem láttam. Egy sötét veremben ülök, és arra várok, hogy valaki megmentsen. De már halványodik a remény… Lassan elfogy az életvonalam. Nem tudom, hogyan zárult be minden ajtó körülöttem, nem tudom miért estem bele ebbe az egyre szűkösebb verembe. Nem tudom, hogy ki vagyok és miért vagyok itt? Kevés a fény, az öröm, nincs meg a kulcs. Szabadulnék, de nem tudom, hogyan, nem tudom, merre.
...
A menekülési vágy néha erősebb, mint a kapcsolódás az élethez. Amikor mindent felülír a kitörési szándék, a sötét verem egyre mélyebbé válik és egyre jobban bezárul. Vannak időszakok, amikor nincs lehetőség a kitörésre, és minél jobban menekülsz, annál komolyabb csapdába kerülsz. A megoldás a menekülés teljes feladása, minden kitörési vágy és szándék elengedése, a szembenézés a tátongó ürességgel, a bennünk pusztító szörnnyel, aki egyre több elfoglaltságot, struktúrát és aktív időt követel tőlünk, mert kitöréssel és pusztítással fenyeget.
...
Minden krízis mélyén egy újabb esély rejlik a továbbfejlődésre. Amikor túl erősen koncentrálsz a menekülésre, a hiányra, akkor mélyebben bezárulsz, mint előtte. A megoldás mindig oldalirányból érkezik. A megérzések felől. Az elakadás megértése önmagunk megértéséből fakad. Nincs külső támpont, nincs tökéletes módszer, egyedül a megérzések bizonytalansága ... a kibontakozást megelőzi a csönd és a magány, a sötétség vállalása, az egyedüllét elfogadása, a lemondás a külső erőforrásokról. Régen ezt úgy hívták: lelkigyakorlat, kivonulás a pusztába, szembenézés az árnyainkkal. Nem intellektuális beszélgetés vagy bibliaelemezés, hanem böjt és egyedüllét. Utána pedig kőkemény változások bevitele a hétköznapi életünkbe. Mérgező kapcsolatok lezárása, túl-aktivitás elengedése, szereplési vágy és külső megerősítés csökkentése."
.
(Sárvári György a szörnnyel való szembenézésről ; link )
