.
Éthordós ebédhozók rozoga fakerítések felett, neonzöld mellényes fűkaszálók árokpartokon.
Nemrég múlt dél, lassan gurulunk át a falun, belefolyunk a megálló időbe.
A gyarapodás innen nézve úri huncutság, sosem teljesülő ígéret, amit hallani is fájdalmas.
Megállunk, nem bírom tovább, csendben és tompán terjed szét bennem a szomorúság.
Pedig ez már egy kisváros, viccnek is durva ide városi rang, az előző falukhoz képest mégis az.
Réges-régi, újra használt fagerendás terasz, vendéglátást távolról sem ugató pincér, iható kávé.
Úton vagyunk, átutazunk, előttünk vagy mögöttünk a cél, színes életekről hallunk történeteket.
Jó így együtt, béke van, csend bennünk, sötétzöld erdők körülöttünk, turista utak hívják lelkünket.
Hozunk, legközelebb már biztos hozunk bakancsot, az erdő úgyis ránk ér, nem várhatunk tovább.
.
