.
"Hatalmat gyakorolni nehéz dolog. Képzeljük el, hogy megkapjuk azt a varázspálcát, amellyel minden, körülöttünk levő dologba és folyamatba beleszólhatunk. Hatalmunk lesz a virágok virágzásába beleszólni ugyanúgy, mint abba, hogy legyen-e ma dugó az M7-esen. Eleinte, vérmérsékletünktől függően, játszanánk az istent, de aztán rájönnénk, hogy a legtöbb dolgot jó, ha valamilyen mechanizmus alapján csinálja az, akinek az a dolga.
Legfeljebb néha ellenőriznénk, hogy jól csinálják-e, kell esetleg valamit változtatni? Ha úgy látjuk, hogy érdemes belenyúlni, esetleg gyakran nyúlnánk bele, akkor rendszeresen felügyeljük az adott folyamatot. Végül, ha abszolút mi akarjuk csinálni, akkor irányítani fogjuk közvetlenül a folyamatot végzőket.
Ha mondjuk sztárséfek vagyunk, akkor csak néha nézünk rá a zöldségaprításra, de rendszeresen felügyeljük az alapmártásokat, a kilónként húszezer forintos szuper marhasteak sütését viszont magunk végezzük.
Az ellenőrzés-felügyelet-irányítás triásza a klasszikus közigazgatás-tudomány terméke, de valamilyen formában azóta jelen van, hogy nagyobb szervezeteket vezetni kell. Az éttermes példát el tudjuk mondani hadsereggel is, vagyis mondjuk Batu kán nem vett részt minden este a táborkerülő őrség tagjainak kiválasztásában (nem irányította az adott tevékenységet), megelégedett azzal, hogy valamelyik magasabb rangú beosztottja szerint, akinek ez a hatásköre volt, megfelelő emberek csinálták az őrség beosztását, erről ő hetente meggyőződik (ő felügyelt) ha mégis aggályaik voltak akkor egy este ellenőrizhették az őrszemeket.
A modern menedzsment tudománya is ismeri a problémakört, komplett rémtörténeteket tanítanak a túlzott delegálás (a nem eléggé szoros felügyelet, vagy az irányítás teljes hiánya) és a mikromenedzsment (amikor a vezérigazgató minden egyes folyamatot személyesen jobban akar érteni, és irányítani) tragikus következményeiről.
A kérdés mindig a bizalom. Mennyire bízunk magunkban, mennyire bízunk az embereinkben és ők mennyire bíznak bennünk?"
.
( Professzor Pizka; link )
