.
"- Önben, 'a bizonytalanság gurujában', hogyan nyilvánul meg az emberek iránti szolidaritás?
- A keleti filozófiákhoz vonzódom, amelyek nem törnek az emberre. Mert a világban rengeteget öltek már a gyűlölet nevében, ennél többet csak a különböző szeretet-vallások és szeretet-kultuszok nevében öltek, de a közöny nevében soha nem öltek meg senkit. Például a buddhista gondolkodás megfosztja magát attól az isteni attitűdtől, hogy mindenkit a saját képére formáljon. Míg a többiek felfogása szerint, aki nem úgy érez, nem úgy gondolkodik, nem úgy hisz, nem olyan erkölcsök szerint él, mint én, az rossz, sőt, sátáni, érdemes a pusztulásra, addig a buddhisták, a taoisták, vagy a konfuciánusok nem váltak megszállottan elfogulttá. Vajon hogyan tudták megőrizni a szelídségüket? Most nagyot ugrok, de ugyanezt látom a mai magyar politikában. Az Isten óvjon meg mindenkit a karizmatikus politikustól! Missziója, küldetéstudata van, szíve szerint legyilkolna mindenkit, aki nem úgy gondolkodik, mint ő, mert az sátáni és gonosz. De talán egy működő demokrácia mégis érlel valamit a köztudaton, az egymás megbecsülésén. Egy angol munkáspárti politikus például nem gondolja azt, hogy a konzervatívok sötét barlangban, vörös fáklyák fényénél Anglia vesztére esküdtek, és róluk sem gondolja ezt egy konzervatív. A különbség a mentalitásban rejlik. Ha az ember elmegy a Westminsterbe Londonban, látja, hogy ott fekszenek Anglia királyai, mind. Az őrült, a zseni, a közepes, aki boldogságot hozott Angliára, aki veszélybe sodorta, aki a béke felé vitte. S ugyanígy a miniszterelnökök. És az angolok soha senkinek a sírját nem változtatták, senkit nem temettek át vagy újra. Vállalják önmagukat. Ezek voltunk mi, angolok, ezt csináltuk, jót, rosszat. És ezért az angol identitás töretlen."
.
( Popper Péter; link )
