.
"- Ebben a hosszú éltben mi volt a legjobb?
- Semmi legjobb nem volt. Csak a gyerekeim, meg mikor földem lett 1950-ben. Két hold. Raktunk rá egy kis gunyhót vályogból, és végre a sajátunkban lehettünk, nem kellett többé hurcolkodni egyik gazdától a másikig. Mostanában éjszakánként danolok. Nem túl hangosan. Ezt szeretem.
'Édesanyám, nem tudok elaludni / házunk előtt legényt hallok beszélni. / Édesanyám eresszen ki hozzája / fáj a szívem, majd megszakad utána. / Jól van anyám, tudom, hogy még rá érek / azt is tudom, hogy nem sokáig élek.'
- A Jósitentől én azt kaptam, hogy van időm. Már a százhetedik évemben járok."
( Bernát Ferencné, Batki Margit; született 1908. június )
