.
"... 2010 ... után indult el az a folyamat, hogy leválasszák a szociálpolitikáról a családpolitikát. Ez idén, az új kormányban már államtitkári szinten is megtörtént. Szikra szerint gyakorlatilag kettéválasztották a családokat, a leszakadókat a 'társadalmi felzárkózásért' felelős államtitkárság alá helyezték, a többi családot pedig, akikkel családpolitika szempontból szeretnének foglalkozni, a család- és ifjúságügyek alá.
Mindezt azzal a nem titkolt céllal, hogy intézkedéseikkel felpörgethessék a középosztályban a gyermekvállalási kedvet. De négy év alatt nem értek el sikereket, nem nőtt a születésszám, sőt, 2012-re Európában Magyarországon lett a legalacsonyabb a befejezett fertilitási ráta, azaz nálunk vállalják a legkevesebb gyermeket a nők.
Pedig a családi adókedvezmény bevezetésének és a 16 százalékos, egykulcsos adónak a belső kereslet beindítása mellett kifejezetten a gyermekvállalás ösztönzése volt a célja a jobban kereső, ún. 'dolgozó' családok körében. De még a szocialista kormányok alatt is több gyerek született, holott azok egyáltalán nem foglalkoztak demográfiai kérdésekkel.
A szociálpolitikai intézkedéseknek egy ki nem mondott, de implicit célja, hogy a legszegényebb, főleg romák lakta településeken csökkenjen a születendő gyerekek száma. Szikra szerint viszont kutatások sokasága igazolja, hogy az igazán magas gyerekszám sosem csupán a szegénységgel, hanem a szegregációval is összefügg. Azaz tipikusan ott vállalnak fiatalon gyereket a szülők, és születik olykor az átlagosnál több gyerek , ahol például nincs megfelelő tömegközlekedés, nincs járásnyira vasútállomás, nem lehet elmenni könnyen a városba dolgozni vagy szakiskolába.
Ahhoz tehát, hogy ezeken a területeken csökkentsék a születendő gyerekek számát, a kormánynak infrastruktúrát kéne fejlesztenie. Másrészt pedig nagy erőkkel koncentrálnia arra, hogy a szegény családok gyerekei ne morzsolódjanak le az iskolában. Szikra szerint a tankötelezettség korhatárának leszállítása 18-ról 16 évre pont az ellenkező irányba hatott, ezzel csak azt lehet elérni, hogy még több gyerek szülessen azokban a legszegényebb családokban, ahol más öröm- és reményforrás nem adatik.
A tankötelezettség korhatárának leszállításával Szikra szerint két legyet is ütöttek egy csapásra. Egyrészt kirakták a legproblémásabb gyerekeket az iskolákból: ahelyett, hogy a rengeteg szükséges energiát beléjük fektették volna, inkább elengedték a kezüket, rövid távon pénzt spórolva ezzel. Ráadásul a családi pótlék megítélése az iskolába látogatáshoz van kötve, így ezzel egy komoly összeget is megtakaríthattak.
E mellé pedig kapcsolódott az a szocialista kormányok által is támogatott vonal, hogy iskolába járáshoz kötik a családi pótlékot. Ez Szikra szerint szakmailag agyrém, az összes nyugat-európai kutatásból azt látni, hogy magas lemorzsolódás esetén az iskolát kell megtámogatni, és nem a családot és a gyerekeket büntetni.
Léteznek amúgy sikeres modellek arra, hogy egy állam befolyásolja a születésszámot. Egyrészt a skandináv megoldás, ahol kifejezetten ösztönzik a nőket a munkavállalásra, és valódi választási lehetőség áll az anyák előtt. Ehhez olcsó vagy ingyenes bölcsődei helyek mellett számos szakszolgáltatás is jár, babysitter-szolgálattól kezdve a házhoz menő szociális munkásig.
A másik modell pedig az Egyesült Államokból és Angliából ismert, ennek a lényege, hogy az állam teljesen békén hagyja a családokat. Viszont itt cserébe nagyon rugalmasan működik a munkaerőpiac, az anyák pedig gyakorlatilag vissza vannak lökve a piacra, ahol rengeteg a félállás és könnyű elhelyezkedni. A gyermekek felügyeletét pedig mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja: családdal, barátnőkkel, szomszédok bevonásával.
Itthon ehelyett GYES van, 1969 óta töretlenül.
Szikra szerint a GYES bevezetése idején sikeres innováció volt, szépen szimbolizálta a Kádár-rendszer kiegyezéses politikáját. A szakképzetlen nőknek ez sokszor valódi segítséget jelentett, közben pedig felszívták ezzel a munkaerő-felesleg egy részét, javítva a foglalkoztatási statisztikákat.
És azóta generációk nőttek fel, akiknél a jólétről alkotott elképzelésükbe a GYES erősen bevésődött. Nem véletlen, hogy sem Bokros, sem Bajnai nem tudta ezt megvágni. Komoly társadalmi ellenállás volt ezzel kapcsolatban, és lesz is, amíg nincs elég bölcsőde.
Ugyanakkor Szikra szerint társadalmilag hasznosnak a rendszert mégsem lehet nevezni. Egyrészt mert az utóbbi években hagyták teljesen elinflálódni, ezért szegénységcsökkentő hatása érdemben nincs, ráadásul mivel már lehet mellette dolgozni is, ezért inkább kiterjesztett családi pótlékként működik. Hasonló ellátás a világon rajtunk kívül csak Szlovákiában ismernek.
Akarjuk is, meg nem is, hogy dolgozzanak az anyák, és ez így rengeteg pénzbe kerül - mondja erről Szikra, aki szerint miközben a kormány egyik kezével Európában példa nélküli módon megszorít, a másik kezével hihetetlen módon szórja a pénzt. A családi adókedvezménnyel és a GYED-del is nagyon nagyvonalúan bánnak a családok egy bizonyos részével, miközben sehol nem történt olyan a kontinensen, hogy a válság után a segélyeket ne emelték volna legalább reálértéken, az inflációt követve. Ehhez képest nálunk nominálértéken csökkentek, ami tényleg példa nélküli."
( Szikra Dorottya; link )
