.
Mostanában ritkán találkozom É.-vel. Mégis, amikor leülünk beszélgetni, többször előfordul, hogy 'kitalálom', mi történt vele, milyen kérdések foglalkoztatják; vagy hogy mi lehet az a kérdés, amire válaszolva megoldódik egy problémája.
Eddig azt hittem, azért működhet ez így, mert elég jól ismerem, és figyelek rá.
Az odafigyelés, a 'rá-koncentrálás' lehet a jó válasz, de az sem úgy.
Arról lehet szó, hogy annyira összpontosítom a figyelmemet a lényére, amivel a saját gondolataimat kizárva elérhetem a "közös terünket".
Azt, ahol egyek vagyunk, két emberi lény metszetét - még ha a legalsó szinten is, már ez is olyan, mintha olvasni lehetne a másikban.
Ez a másikban olvasás pedig önmagamban olvasás, azért lehetséges; önmagam vagyok ő és ő én, innentől tényleg nem egy nagy művészet :)
.
