.
"Dobó István régi magyar nemesi családba született, valamikor 1505 táján (sok helyen 1502 szerepel). Fiatal korától kezdve négy fiú testvérével együtt tanulta a kardforgatás és a földesúri gazdaság-irányítás fortélyait, amibe beletartozott a család szerednyei (kárpátaljai) uradalmának és várának gondozása, vezetése is. (Bár volt két lánytestvére is, azok sorsa kevésbé ismert.) Alig lehetett 20 esztendős, amikor a király hírét véve a szultáni török had Mohács felé támadásának, sereget indított az oszmánok feltartóztatására. A fiatal Dobó is a csatatérre vágyott, így a mohácsi síkon ő is jelen volt, amikor a Magyar Királyság elszenvedte történelmének egyik legnagyobb vereségét.
Az ifjú Dobó túlélte az ütközetet, nem kis részben kiemelkedő testi erejének és kardforgató tudásának köszönhetően. (Dobóruszkai sírjának feltárásakor megtalált maradványai szerint Dobó István 180-182 cm magasságú lehetett, ami azt jelent, hogy nagyjából 15 cm –el emelkedett az akkori átlagmagasság fölé.) A mohácsi csata után Dobó lelkileg megtört, és távol tartotta magát a politikai ügyektől. Visszavonultan élt a Szapolyai érdekszférába tartozó Ung megyei birtokain. Közben az ország polgárháborúba sodródott, mivel Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd is magának követelte a királyi trónt. A magyar nemesek egy része Ferdinánd, míg másik része pedig Szapolyai pártjára állt. Dobó István bátyja Szapolyait választotta. Miután a törökök alkut kötöttek Szapolyaival és melléállva kiűzték Ferdinánd csapatait az országból, a Dobó ifjak (Ferenc és István) részt vettek Szulejmán 1532 június 24 –én megtartott ünnepi fogadásán is.
...
Szapolyai uralkodása alatt, amikor hazánk afféle vazallusállamként létezett, és a töröknek adót fizetett a szultánt hűbéruraként elfogadva – de így a török megszállást elkerülve - a Dobó testvérek birtokaikkal voltak elfoglalva. Gyarapítani próbálták földjeiket, és élénk borkereskedelmet folytattak a közeli Lengyelországban.
...
A Tisza-menti magyar nemesek 1544 július 6 –án Sajószentpéteren tartottak gyűlést, melyen az egri vár megerősítéséről határoztak. A megbeszélésen jelen volt Dobó István is, akit a környékbeli nemesek megbízták azzal, hogy szedje be majd adja át a királynak az egri püspökség egyházi adóját (tizedekből származó pénzeket), hogy az uralkodó megerősíthesse belőle a várat. Mivel a feladatot jól teljesítette, elnyerte a nemesek bizalmát, akik támogatták abban, hogy az egri vár kapitánya legyen. A kinevezés 1548 –ban lépett életbe. Dobó megerősítette a falakat, új vádműveket építtetett, s a várat igyekezett korszerű fegyverekkel ellátni. Munkájában segítette várnagya Zay Ferenc, majd Mekcsey István.
Időközben Dobó betöltötte a negyvenet és testvérei szerették volna „megnősíteni”. A kiszemelt ara, Sulyok Balázs királyi főkamarás lánya, Sulyok Sára lett, akivel Dobó végül 1550, október 10-én kötött házasságot. A frigyből két gyermek született: egy leány, Dobó Krisztina, aki unokatestvére, Balassi Bálint felesége lett; s egy fiú, az örökösök nélkül elhunyt Dobó Ferenc. Közben negatív események is tarkították Dobó testvérek életét: viszályba kerültek birtokszomszédjukkal Tegenyei Tamással, ami fegyveres összetűzésig fajult. A király 1551 -ben beavatkozott a súlyosnak minősülő ügybe és a Dobókat fő-, és jószágvesztésre ítélte. Ám az ítéletet mai szóhasználattal élve „felfüggesztett” státuszba helyezték, majd az egri ostrom és diadal után „elfeledkeztek” róla. Pedig 17 évvel később az egész história majd újra előkerül és a Perényieknek köszönhetően – akik birtokviták miatt régi ellenségei voltak a Dobó családnak – befeketíti Dobó Istvánt a királynál.
...
Mi történt az ostrom után Dobóval? Kezdetben dicsőségesen folytatódott élete. A várvédelem után még 20 évet élt és ennek első éveit a megbecsülés jellemezte. A királytól megkapta Déva és Szamosújvár várát, majd 1553-ban erdélyi vajdává nevezték ki (Kendi Ferenccel együtt) és bárói rangra emelkedhetett. Ebben a békés időszakban, befolyásos és nagyhatalmú főúrként támogatta Károlyi Gáspár református lelkipásztort a Biblia első teljes magyar fordításának elkészítőjét. Közben a török Erdély felől intézett támadást a Ferdinánd uralta Magyar Királyság ellen és Dobónak Szamosújvárt kellett védelmeznie. Ferdinánd ezúttal sem küldött felmentő erőket Dobónak, így a várat végül fel kellett adnia. Egy időre az erdélyiek foglya lett (Izabella királyné bebörtönöztette), de megszökött és magyar Királyságba visszatérve 10 évre (1558-1568) újra megbecsült főnemesként élhette életét. Megkapta Léva várát, és Bars megye főispánja lehetett.
A katasztrófa 1568-ban érte utol, amikor már 66. évét is betöltötte. A Perényiekkel sok évtizede zajló birtokvitája és a „Tegenyei-ügy” az új uralkodó Miksa császár érdeklődésének középpontjába vonták. Az új király szerette volna tisztázni azokat a birtokügyeket, melyekben a korona is érintett volt. Márpedig a Dobó-Perényi vitában a császár is érdekelt lett, tekintve, hogy a Perényiek „kihalása” után a család földjei a koronára szálltak, így Dobó most már az uralkodótól kellett, hogy követelje a vitatott földeket. Kapóra jött tehát Dobó félreállítására az a vád, mely ekkoriban fogalmazódott meg Dobó ellenségei részéről, nevezetesen, hogy összejátszik az erdélyi János Zsigmond fejedelemmel. Végül 1568-ban Pozsonyban a király parancsára letartóztatták, de megszökött és a lévai várba menekült. Később, 1569-ben Dobót a pozsonyi országgyűlésre csalták és ott rokonával, Balassa Jánossal (Balassi Bálint apjával) együtt elfogták és felségárulás gyanújával börtönbe zárták. Élete utolsó éveit fogságban töltötte a pozsonyi várban. Szabadulásakor (1572) egészsége már erősen megromlott. Visszatért szerednyei várába, ahol nem sokkal azután, 72 éves korában elhunyt. Testét a családi birtokon, Ruszkán (ma Dobóruszka) temették el."
( Harmat Árpád Péter; link )
