"Fülemüle, fülemüle, gyönyörű madár,
szólal, szólal, szólal már.
Pittyen a fészek, zörren az ág,
moccan a hegyeken a hajnali láng.
Jegenyefa, jegenyefa, jegenyefa lánc,
sima út szélén kettős ránc.
Denevér, bakegér, északi szél,
hosszú hajamba mért téptél?
Három mérföld és egy fél,
kondul az óra, megszöktél.
Fülemüle, fülemüle, gyönyörű madár,
hallgat, hallgat, hallgat már."
(Weöres Sándor : Fülemüle)
