- Letelt az idő, nem maradhatsz tovább, indulnod kell vissza...
A kísérő szavaira tiltakozást, félelmet és a mindent elöntő szomorúság fájdalmát érezte.
- Nem, ezt nem, nem...
A gyönyörű arc olyan együtt érző volt, ami szerint teljesen érezte az ő érzelmi állapotát.
A megváltoztathatatlanság szomorúsága még csodálatosabbá tette tekintetét.
Indulni kellett, tényleg nem lehetett maradni.
Ami a döbbenetes, hogy később a kísérő pontosan elmondta, hogy szerinte akkor ő mit érzett.
Ezek szerint tényleg ott volt, tényleg megtörtént.