"...ha nem megy, hát nem megy, hagyjuk."

Ne hagyjuk! Én sajnos hagytam, és tegnap az arcomba vágott a hír, kedves ismerősőmnek, akit egy éve készültem felkeresni, már csak a teste él, a tudta elmúlt. Sajnálom magam.

@látjátok feleim szümtükkel:
Természetesen ne hagyjuk! Ne hagyjuk, hogy az emberi kapcsolatok ápolására fordítható idő tartósan nullára csökkenjen.

Amire a tapasztalás megírásával igazából gondoltam, az az, hogy a célok elérésének lehet olyan módja, amire általában nem figyelnek az emberek.
Mégpedig : amikor a szándék átmegy egy görcsös akarásba, az éppen blokkolhatja a cél elérését.
Ezt a mindenáron való akarást engedtem el azzal, hogy "ha nem megy, hát nem megy, hagyjuk".
Ettől még szerettem volna találkozni a barátommal - mindössze azt éreztem, hogy most ez a szelídebb hozzáállás (maga a csendes várakozás) a helyénvaló.
Amit megszületett bennem ez az érzés, szinte egyből jött rá a válasz, amikor másnap (!) szó szerint bekopogott az ajtón; az, akivel előtte heteken keresztül időt sem sikerült egyeztetni :)

Ha lehetőséged van rá, szerintem azért keresd fel így is a kedves ismerősödet. Legalábbis én több embert látogattam olyan állapotban, amikor úgymond nem voltak tudatuknál - és ma sem tenném másként. Persze ez személy függő, kire mi hogyan hat, mi jobb neki, mi ártalmas. Csupán javaslat, megfontolásra.