"Csak a múlás emléke tart meg benneteket, tünékenyeket az állandóság álmában.
Közös emlékeitek forrasztanak össze másokkal, de főképp önmagatokkal.
Igen, valójában mind egyek vagytok.
Ugyanúgy bólogat bennetek az Idő.
De végülis mind magatok vagytok.
A közös élmény mindenkinek másképp közös,
mindenkinek megoszthatatlan sajátja marad."
(Végh Attila)
