"Fiatal nő sétál magában,
boldog, mert ránk zuhant a tél.
Egy fenyőfát cipel magával,
szemébe csap ez a bolond, hideg szél.
Féktelen bolond ez az évszak,
behavazott mindent csendben,
nézd, nézd hogy megnyúltak az árnyak,
csak a lámpák állnak a hidegben.
Minden ami volt, nagyon régen,
a semmibe hullt, ma már nincsen,
gyermekek kacagnak, s csendben hull a hó,
az ünnepeket várjuk, de jó."
