A látszólag hideg, érdekei mentén cselekvő mellettem ült, és fejét vállamnak hajtotta pár másodpercig.
Épp előtte jutott eszembe, hogy most megsimítanám a hátát.
Aztán visszakozott, csendben leszidhatta önmagát vélt gyengeségéért - a lelki sérülés továbbra is seb marad, gyógyulás nélkül.