.
"A lélek és a test emlékezik. Ha lelki vagy testi jellegű abúzus, támadás ért minket, akkor hosszú időn keresztül, minden hasonló helyzetre védekező módon, azaz elhárító üzemmódban reagálunk. Már észre sem vesszük, hogy a védekezés, a bezárulás minden kritikus helyzetben az én-működésünk részévé vált. A baj azonban az, hogy nem pusztán támadási helyzetben, hanem bármilyen kritika hatására védekező összehúzódás, vagy agresszív én-kiterjesztés lesz a válasz. Azaz, egy begyakorolt rossz minta átmegy a hétköznapi gyakorlatba, sémává válik.
'Engem senki sem kérhet számon… Engem senki se ellenőrizzen…Nekem senki sem mondhatja meg… Én nem akarok többet szenvedni… Elegem van abból, hogy senki sem ért meg'… és az áldozatból lassan agresszor, vagy vádló lesz.
A test emlékezik, a lélek kiold, az áldozat lefagy és elhárít. Mindent és mindenkit. Nincs feloldás, nincs intimitás. A világ kegyetlen, jobb ha felkészülünk a legrosszabbra...
A dermedtségből a felébredés sohasem zökkenőmentes. Nem elég a szándék, az elhatározás, többre van szükség. A beengedés, a beleállás abba a helyzetbe, ahol bármilyen kritika, visszajelzés, eltérő szempont vagy bántás jelenik meg."
.
( Sárvári György, Bardo Consulting )
