.
Az elején csak annyi volt az ötlet, hogy egyedi legyen, nagyon személyre-szóló. Az ajándék jellegét, ’dallamát’ éreztem a célszemélyen át, nem a konkrét tárgyat. Egy boltot kerestem és közben egy kedves kézművest találtam. Az első építő-elem után fokozatosan jött a többi, alakult lépésről lépésre, mindig csak eggyel előre jutva, de azt gyorsan és biztosan. Színek, formák, anyagok, lelőhelyek : egyértelműen el tudtam dönteni, hogy mi passzol és mi nem. A felbukkanó további kézművesek közül pont azok nem értek rá, akiket nem szerettem volna; és onnan jött újabb ügyes segítség, amire nem is gondoltam eredetileg. Volt szerencsés véletlen, volt akadály ami nem komoly csak próbatétel csupán, volt szembenézés a gyengeségekkel, és volt mindvégig egy erős sorvezető : másnak készítem, nem magamnak akarom. Több ember ideje, munkája került bele, örömmel segítettek, egyszerűen össze kellett szervezni őket, csupán a csatornát biztosítani, hogy odaérkezzenek, ahová eredendően tartottak.
.
