.
"Elolvastam egy könyvet, amely nagyon foglalkoztatott. A feleségem azon ügyködött, hogy összehozzon egy személyes találkozót a könyv szerzőjével. Ez ugyan nem sikerült, de elkezdtünk levelezni Molnár Róberttel, aki februárban meghívott Biatorbágyra egy Férfi Csendes Hétre. Oda azért mennek az emberek, mert keresik az utat Istenhez, vagy hitük megerősítésére vágynak. Én az előbbi csoporthoz tartoztam. Vasárnaptól péntekig önvizsgálatot tartottunk, gazdagodtam, de közeledve a péntekhez egyre feszültebb lettem, mert az járt a fejemben, hogy pár óra múlva vége az egésznek, és én nem jutottam be a kapun Isten országába.
Azon gondolkoztam, hogy az Úr miért nem nyúl utánam, vajon mit kell még tennem. És akkor jöttem rá: az életben nem én mondom meg, hogy mit kell csinálni, hanem a feladatot föntről kapom, de meg kell tanulni meghallani.
...
Elkezdtem keresni a megoldást. Bár már nem csupán önmagamra támaszkodtam, még mindig csak az üzleti kihívások megoldásában kértem Isten segítségét, nem az életem teljes vezetésében, és ez magával hozta az újabb bukásokat, üzleti kudarcokat. Ami most februárban tisztává vált, az, hogy hiába mondom, hogy az életemben Istennek szerepe van, ha csak eszközül akarom használni. Ha rosszul mennek a dolgok, akkor kérem, hogy Isten segíts, sőt megmondom, hogy miben segítsen. Most végre nem úgy keresem magamban a hibát, hogy te Somody, nem tudod a megoldást, miért nem? Hanem úgy, hogy Somody, persze hogy nem tudod a megoldást, mert nem hallgatod meg Istent. A harmadik fázis most kezdődik, remélhetőleg, hosszú, boldog periódus. Megértettem, megnyugodtam, tudom, hogy nagy feladataim vannak az életben, de ezeket már nem én határozom meg."
.
( Somody Imre; link )
