.
"Mikor a gyermek gyermek volt, karját lóbálva ment;
patak helyett bőgő nagy folyót akart, s e tócsa helyett a tengert.
Mikor a gyermek gyermek volt, nem tudta, hogy Ő gyermek;
mindennek lelke volt még, és egy volt minden lélek.
Mikor a gyermek gyermek volt, semmiről nem volt véleménye;
nem volt megrögzött szokása, elszaladgált a helyéről,
törökülésben ült, forgója volt a feje búbján,
és nem grimaszolt, ha fényképezték."
.
( Wim Wenders - Berlin felett az ég; részlet )