.
Vas-megyei nagymamám egyik mondása jutott eszembe; az, amikor megkérdezték, hogy 'hogy van' és ő azt válaszolta, hogy 'hál istennek, nem fáj semmim'.
Akkor arra gondoltam, nem túl sok évemmel, hogy hát ez elég kevés ahhoz, hogy valaki elégedett legyen.
Aztán most már eltelt annyi év, hogy utólag elnézést kérjek ezért a gondolatomért, mert már egy 1 hetes állandó izületi fájdalom elég volt az ilyen irányú megvilágosodáshoz.
És a csodálatos, hogy amint egy megfelelő gyógyszerrel ezt el lehetett mulasztani (amúgy már ez egy jelentős csoda!), a második naptól azt vettem észre, hogy nem veszek észre semmit.
A két napja még minden másodpercet betöltő fájdalom pikk-pakk eltűnt, a gondolatok közül is. Mondjuk az üzenete azért itt maradt.
.
