.
"A fentieket áttekintve rögtön láthatjuk, hogy a társadalomnak fel kell lépni minden olyan meggondolatlan ember ellen, aki élete bármilyen szakaszában, bármikor, bárkivel, olyan kapcsolatba kezd, amely az államnak nem eredményez egészséges kardforgató férfiakat és nagymellű, sokat szülő nőket, hiszen az évente a világon végigseprő halálos járványok és az Európában oly gyakori éhínségek mellett vannak kényszerítő körülmények.
Meg kell említeni azt is, hogy régen nem volt buzulás és nem volt szabad szerelem. Nagy Sándor és Iulius Caesar életében nem nyúlt férfihoz, és nem írtak ilyesmiről a kortársak viccelődve. Az uralkodók, akik ezt anyagilag megengedhették maguknak, nem éltek együtt a dinasztikusan kötelező feleség helyett egy nekik tetsző másik nővel. Sőt, Radnóti Miklósról sem derült ki, hogy noha volt egy lebilincselő mosolyú, értelmes, érzékeny, törékeny csodája, akit egyszerűen Fanninak szokás hívni, rajta kívül egy másik, talán kevésbé szép és kevésbé tökéletes, ám számára ugyanannyira érdekes nőnek sem írt verseket. Ó dehogy.
Régen ez nem volt, csak most van ez a nagy elbuzulás és elkurvulás. És ki fogunk halni. Ki fognak irtani minket mint a római birodalmat, hisz azokból is mi lett. Ki vannak irtva, nincsenek. Nem épül a kultúrájukra egész Európa. Megbaszta őket az erősebb kutya.
Ezek hát az alapjai annak, hogy nyomorítsunk meg embereket, akik a boldogságot keresik. Hiszen a boldogság múló, hiú dolog, amelyet meg kell termelnünk, magunknak, miközben elvárt életünket éljük. Majd esetleg, ötvenévesen írjunk róla egy szép verset, ha mégse jön össze. A világ ugyanis az összeszorított foggal, a beszarás határáig erőlködve küzdésen alapul, amelyben bárkinek másképp jól éreznie magát, mint az elvárt lenne, bűnös dolog.
Hiszen Krisztus urunk is megmondta, hogy csak egyféleképpen szerethetünk, és mindenkit, aki másképp szereti párját, vagy istenét, lehetőleg öljük meg. Ja nem, ő pont fordítva mondta. Meg is feszítették. Ahogy ma is tennék."
.
( Professzor Pizka; link )
