.
"Van egy belső tájkép, a lélek földrajza; egész életünkben ennek körvonalait kutatjuk.
A szerencsések, akik rátalálnak, megnyugszanak, körül folyják,mint a víz a követ, és úgy érzik: hazatértek.
Vannak, akik e keresés során valaki másnak a lenyomatát keresik; a gyerekükét, a feleségükét, vagy tán egy ellenségét. Leélhetjük életünket boldogan vagy boldogtalanul, sikeresen vagy kielégületlenül, szeretve vagy szeretetlenül, anélkül, hogy akár egyszer is meghűlt volna bennünk a vér, a fölismerés sokkjától.
Ültem már haldoklók ágya mellett, akik sehogy sem értették, miért siratják őket szeretteik, hiszen ők sosem érezték otthon magukat e világon. Láttam fiatal asszonyokat, akik anyává lettek, de igazán boldogok, csak réges-régen voltak, nagybátyjuk térdén lovagolva. Nagy utat jártam be, szert tettem olyan útitársakra, akiket szerettem, és olyanokra, akik idegenek maradtak."
.
( Josepine Hart : Kárhozat )
