.
"Zsolt nem érti. Zsolt az a fiú, aki mindent elolvasott, mindent ötösre megtanult, Zsolt előtt jövő állt. Csakúgy, mint ahogy a többi alacsony sorszámú párttagkönyves előtt. Zsolt mellett elsuhant a világ.
Zsolt a múltba kapaszkodik, ahol elég volt felmondani a leckét, érteni bűn volt. Ahol a tanítónéni azokat szerette akik szépen mondtak verset és tudták mire gondolt a költő.
Zsolt nem érti mi folyik a világban, mert mindent csak ahhoz tud mérni, amit akkor, régen, mondtak neki. Zsoltot ez zavarja, Zsolt érzi, hogy lemaradt, hogy nem tartott lépést, hogy ő a múlt, pedig még van pár évtizede ezen a nyamvadt bolygón.
Zsolt ezért elbújt, oda ahova a bizonytalan emberek mindig bújnak. A belső világba. Olyan szerencséje van, hogy nem kell kijönnie onnan, elég csak néha egy-egy cikket kiküldeni. Elég a cikkekben a leckét felmondani, a csalókról, a gazemberekről, mindenkiről, akitől ez a kurva világ nem olyan, amilyennek lennie kéne."
( Professzor Pizka; link )
