.
"Amikor azt kérdeztem Popper Péter pszichológustól, vajon miért annyira ezotéria-éhesek ma az emberek, miért esznek meg olyan sok butaságot, Lord Russel, XX. századi filozófus egyik gondolata jutott az eszébe, aki szerint egyedül az antik görögség adta meg polgárainak azt a lehetőséget, hogy egyidejűleg lehettek intelligensek és boldogok. Az utána következő társadalmakban a polgár csak intelligens és depressziós lehet, vagy boldog és hülye.
- Azért kell ma a spiritualitáshoz, az ezotériához menekülni, mert önmagában az ember kiszolgáltatott, és az emberi dilemmákra adott válaszaival a tudomány is csődöt mondott?
- Nem a válaszadásban mondott csődöt a tudomány, hanem a megváltásban. Válaszolni lehet sok mindenre, de abból nem fakad megváltás. Pedig az emberek erre vágytak. A középkor alkonyával az újkor gondolkodó embereiben felébredt a vágy, hogy racionálisan, vagyis - mivel a rációt a tudomány képviseli - tudományosan próbálják megérteni a világot. Az 'ész örök társadalmának' kialakítása jegyében indult folyamat az I. világháború után azonban lassan hanyatlani kezd, nevezetesen a mítosz hanyatlik, amit ez a túlhajtott racionalitás létrehozott. Érdekes jelenség, hogy minden, ami túlhajtja önmagát, létrehozza a saját paradoxonát, vagyis ez esetben létrehozta a megváltási mítoszt, nevezetesen, hogy a tudomány majd megvált minket egyéni és kollektív bajainktól. De a XX. század első harmada körül ez a mítosz repedezni kezdett, aztán szétomlott. Nem a tudomány omlott szét, csak a megváltásba vetett hit. Mert kiderült, hogy a tudomány ugyan segít élni, de segít meghalni is, föl lehet használni akár nagyüzemi emberirtásra is. Tönkreteszi a környezetet, elpusztítja az ózonpajzsot, mérgezi a szervezetet, tehát legalább ugyanannyi borzongató, halált hozó és félelmet keltő hatása van, mint amennyi pozitív. Egyénileg ugyanez a helyzet. Bár az utóbbi évtizedekben óriási piedesztálra került az én szakmám, a világ ma már tele van pszichológusokkal, akik mindenhez hozzászólnak az űrkutatástól a fogamzásgátlásig. Az emberek mégsem lettek boldogabbak, az emberi kapcsolatok mégsem lettek harmonikusabbak, békésebbek, szóval a megváltás elmaradt. És ahol valaha a tudomány Messiás-mítosza terjeszkedett, ott űr keletkezett, az űrt pedig nem viseli el az európai ember lelke. Horror vacui, mondják, az ürességtől, a semmitől való eliszonyodás.
- Úgy tűnik, az európai ember képtelen az egyforma, hosszantartó, harmonikus létezésre.
- Nem, én azt hiszem, hogy a teremtés kezdetétől arra neveli a kultúra az európai embert, hogy mindig valami pozitívumot kell találnia a környező folyamatokban. Akkor vannak rendjén a világ és a saját dolgai, ha pozitíve meg tudja fogalmazni azokat. A semmit pedig nem lehet pozitíve megfogalmazni. És a semmitől való félelmében az európai ember reszketni kezd, mert a semmi a megsemmisülés érzetét kelti, az pedig iszonytató a számára."
.
( Popper Péter; link )
