.
"... válasszak magamnak hitet. Nem aszerint, hogy mit ígér és mit követel tőlem, vagy hogy 'igaznak' hiszem-e vagy sem.
Válasszak aszerint, hogy mennyire tesz engem képessé a tiszta látásra, minél kevésbé korlátozza az emberek és a világ megismerésére való törekvésemet.
És mivel természetesen engem is befolyásol, hát tegyen optimistává, hogy bízzak az emberekben, világban, életben, nem azért, mert az emberek feltétlenül jók abban az értelemben, ahogy én gondolom, hanem mert jóságukban bízva képes vagyok jobban megérteni őket, segíteni rajtuk és észrevenni a jó szándék legkisebb megmozdulását is - ami kimondhatatlanul jólesik. Nem tehet büszkévé, nem emelhet ki semmilyen környezetből, hiszen ez a megfigyelés lehetőségeinek legdurvább korlátozása.
Higgyek Istenben, ha általa képes vagyok minden ember testvéremként való elfogadására és szeretetére - vagy tagadjam, ha az evolúció jobban megmagyarázza számomra, miért van szükség mindenkire és mindenre úgy, ahogy jelenleg létezik, legyek esetleg buddhista, ha a reinkarnáció tana megnyugtat és jó dolgokra ösztönöz. (Elnézést azoktól, akiket kihagytam, szívesen írnék ide mindenkit).
Így elfogadom a világot, miközben hitem virágként bomlik ki bennem - az önmagát erősítő folyamat itt is működik, csak nem kényszerként, nem kell nekem egy Isten, aki értelmet ad a körülöttem levő dolgoknak, hanem hiszem, hogy van értelmük, és a számomra jelenleg szükséges mértékben képes is vagyok azt felfogni - és ez a hit a legjobb, tulajdonképpen egyetlen eszköz arra, hogy valóban megkapjam a válaszokat."
( Kedves Loránd : Hit és tudás )
