.
"Mindeközben nálunk a Kádár-rendszerben szocializálódott, de a rendszerváltásban végképp csalódott társadalom a szó fizikai és átvitt értelmében is ki volt éhezve.
Az N.Pál József által is elemzett 'csak az életszínvonal ne csökkenjen' és az 'egyről a kettőre jutni bármi áron' szunnyadó programja ismét elemi erővel aktiválódott. A szintén kádári logika mentén masírozó politikai elit ehhez hallgatólagos támogatást nyújtott. Az állami intézmények, illetve szabályozó hatóságok pedig nem akartak és valószínűleg nem is mertek adminisztratív vagy bármilyen más akadályt gördíteni a meginduló vagyonosodási, gyarapodási illúzió elé.
...
Itt most sokan a lakosság elégtelen pénzügyi kultúrájára gondolhatnak, de nem erről van szó. A fő probléma azonban nem a pénzügyi műveltség, hanem általában a kultúra, a hozzáállás. Ez pedig részben szintén a Kádár-rendszer, illetve az előző száz év hamis beidegződéseiben rejlik.
A pénzügyi kultúra a tömegek szempontjából Amerikában sem különbözik. Ott is egész rétegek dőltek be a csalinak, bukták vagyonukat és lakásukat. Ám, amíg egy átlagos amerikai hozzá van szokva, hozzászocializálódott az oktatásban, neveltetésben, a mindennapokban a piaci viszonyokhoz, kockázatokhoz, nálunk erre a paternalista állami modell miatt nem került sor. Kint az egzisztenciális nullázás benne van a pakliban, és megy minden tovább, nálunk ez sajnos majdhogynem egy út végét jelenti. A tengerentúlon könnyebb a nulláról talpra állni, több lehetőség van más képzettséget szerezni, költözni és erre nem elegendő magyarázat a nagyobb piac. E jelenségnek külső szervezeti és belső mélylélektani okai egyszerre jelentkeznek."
( Sarkadi-Szabó Kornél; http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2014/01/13/bank/ )
