.
"Bödőcs nemcsak kivételesen jó mesélő, de hiteles és éles szemű krónikás is, aki nemcsak megfigyelője, de aktív résztvevője is az általa felidézett eseményeknek. Az itthon mindig is kedvelt „népi" vonalat a legnemesebb irodalmi hagyományokkal ötvözi: az előadott történetek szociológiai látleletként és novellaként is gond nélkül működnének. A kiváló érzékkel kiválasztott jelzők és zsigeri hasonlatok segítségével Bödőcs pillanatok alatt képes atmoszférát teremteni. Az egy-két vonással életre keltett figurák mindannyiunk számára ismerősek, mégis egyediek: a humor a karikatúra és az állapotleírás okos házasításából származik. A mágikus realizmus és az abszurd alkotóelemei a haseki szatírával és a hrabali életszeretettel keverednek, sőt, már nemcsak a figurák nyelvezete, de a hanghordozásuk és a testtartásuk is megelevenedik előttünk. A búcsúszentlászlói történetek igazi erejét az adja, hogy az előadó láthatóan tiszteli és kedveli ezeket a figurákat. A vidéki élet finom kritikájából egyértelmű szeretet árad.
A saját élményeket kiegészítő, azok mellé pakolt közéleti megjegyzések szintén pontosak és éleslátóak, ám sokkal cinikusabbak, mint a zalai falu kedvelt életképei. Nemcsak a politikusok és más hatalmasságok paródiái hibátlanok, de egy-egy odaszúrt félmondattal, ironikus észrevétellel képes nevetségessé tenni a célszemélyt vagy az említett jelenséget. Sokkal élesebb és bölcsebb hozzáállás ez, mint sértett érintettként, hőbörgő kisemberként reagálni a hírekre: semleges sztoikusként Bödőcs nem morgolódik, hanem elegánsan leplezi le a hírnév és a hatalom kétarcúságait (és külön öröm, hogy nem foglalkozik a celebekkel, így hangsúlyozva ki a leghatásosabban a bulvár értéktelenségét). Hasonlóan szellemesek és intelligensek az általa gyűjtött „nyelvi ortopédiák" is, melyek tulajdonképp szóviccekbe, véletlen elszólásokba csomagolt grammatikai megfigyelések. A stand-up Grétsy Lászlójaként Bödőcs viccei képesek felmutatni a magyar nyelv szépségeit: előadásában akár egy káromkodásból is frappáns nyelvészeti demonstráció születhet (a „baszd meg" használatáról előadott rövid monológ egészen csodálatos).
A magyar stand-up kontrasztos helyzetét jól mutatja az a tény, hogy a színvonal fenntartása, a „hozamkorlátozás" érdekében Bödőcs kénytelen volt önállósodni, és otthagyta a Showder Klub műsorát. A rajongók száma, a sikeres fellépések alapján úgy tűnik, igenis komoly kereslet mutatkozik az intelligens és igényes humorra – a Böllérbalett előadásán viszont egyértelműen a könnyebb, egyszerűbb viccek aratták a legnagyobb sikert. Míg a politikai résznél ijesztő módon megfagyott a légkör, a csavarosabb hasonlatokra pedig csak néhányan rezonáltak, addig a túlzott evés-ivással kapcsolatos meglátásokat spontán tapssal jutalmazta a közönség. Ez természetesen nem az előadó hibája, sőt, számos kollégájával ellentétben ő nem a celeb-lét, a minél nagyobb hírnév felé törekszik, hanem következetesen ragaszkodik az önmaga állította minőséghez. Ne feledjük azt sem, hogy bármennyire is a műfaj nagy öregjének tűnik, Bödőcs alig múlt harminc és szűk évtizede van még csak a pályán. Az új műsorát látva egyértelműen bízhatunk abban, hogy összetéveszthetetlen humorát úgy tudja tovább csiszolni és fejleszteni, hogy közben képes lesz a hazai stand-up kínálkozó csapdáit is elkerülni."
(Huber Zoltán - Kötéltánc a Böllérbaletten ; http://filmvilag.blog.hu/2013/12/01/koteltanc_a_bollerbaletten_bodocs_tibor_uj_onallo_estje )
