Egy kirándulásról autóztak hazafelé, kanyargós hegyi út vitt a nyár estébe.
Ahogy az lenni szokott ilyenkor, az ember a legszebb pillanatból állítaná össze az örökkévalóságot.
Ki tudja már, hogyan, szó került a párválasztásról.
Azt mondta a lány :
"Nem mernélek Téged választani, mert félek, hogy nem felelnék meg a precizitásodnak.
Te mindent olyan pontosan megtervezel, én nem tudnám ezt így csinálni, és ennek nem lenne jó vége."
Mondta ezt úgy, hogy szeretett a fiúval lenni, és már akkor várta a következő találkozást.
A fiú értetlenül nézett, hogy vajon miért nem jó az ami egyébként jó?
Mint a nagy tanítók, a lány egy példával válaszolt:
"Ott van a svájci bicskád. Azt mindig magaddal hordod.
Hogy ha bármi történne, már legyen rá megoldásod. Már előre, mindenre."
Azok a nyarak elmúltak, sőt, azok az őszök és tavaszok is.
Egy multiszerszám vásárlás után jött rá, miért mondott anno nemet a közös életre az a lány.
Mert fél a változástól, fél a kiszámíthatatlan világtól - ezért készül fel előre mindenre.
