Ez az írás nagyon kellemes emléket idéz. A legutóbbi ( 98-as? ) teljes napfogyatkozáskor az irodámban ültem, amikor a nyitott ablakon berepült egy nimfa papagáj. Leszállt, de nem tudtam még az ablakot sem becsukni, mert éppen egy külföldi személlyel beszéltem telefonon, és mire befejeztük a beszélgetést kirepült. Gondoltam kinézek az utcára, hátra meglátom, így is lett, az épület bejárata előtt fiatalok megfogták, és ott tanakodtak mi legyen vele. Lementem és mondtam, hogy ha senkinek nem kell, én haza vinném, nekem van üres kalitkám. Így is történt. Gondoltam, hogy a tulajdonos biztos sajnálja a madarát, ezárt kiraktam a közeli újságosnál egy papírt, hogy hol lehet érdeklődni a madárral kapcsolatban. Mintegy két hét múlva jelentkezett egy ismerős, aki korábbi munkahelyemen volt munkatársam, és rásimert a madarukra. Mivel nálunk olyan jó elhelyezése volt, amit ők nem tudtak az elemeti lakásban biztosítani neki, Csocsót nekünk adták. Akkor volt 7 éves, ma már fiatal felnőtt korban van ( rettenesetesen vén ). Közben, hogy ne legyen egyedül, került mellé még további 7 madár. Csocsó tudja a nevét mondani és nagyon szépen fütyül. Nekem ezt hozta a teljes napfogyatkozás.

@látjátok feleim szümtükkel:
Köszönöm a szép emlék felidézését!
Isten éltesse sokáig Vén Csocsót! :)