Közeledett a partraszálló jármű a szárazföldhöz.

Egyre erősödtek a lövedékek hangjai, összekeveredve a motor zúgásával.

- Itt meg lehet halni, sőt...

Egy zakatoló gondolat fészkelte be magát a fejébe: - Nem mostam fogat!

Vannak mulasztások, amiket később pótolni lehet.

De ezt itt most úgy néz ki, hogy már nem.

Felcsúszott a jármű a homokra, továbbmenni már csak kiugorva gyalog lehetett.

A parton nem jutott messzire, sűrű gépfegyver-tűzből jó pár golyót kapott.

Mellkasa, tüdeje, hasa sérült, gyengeség járta át.

Lerogyott, még éppen a hátára tudott fordulni.

Egyre nehezebben vette a levegőt, és a félelem is fojtogatni kezdte.

Meg fog halni, itt és most, ez egyértelmű.

Aztán egyszer csak, talán 7 másodpercre a haláltól, minden kisimult, megnyugodott.

Jól van ez így; ha kell, hát kell.

Már nem félt.

Félelem nélkül pedig a meghalás sem nehéz - sőt, egész egyszerű.