Házak közti szűkös és fedett átjáró.

Egy ember áll benne, bokáig letolt nadrágban, csupasz fenékkel.

Az arra járók nézik is, meg nem is, senki nem szól semmit.

Természetes élethelyzet, mindenki csinálja, csak nem ott, nem így.

A döbbenet akkor lesz még nagyobb, amikor az ember 'dolga végeztével' felhúzza a nadrágját, lehajol, és a földre tett újságpapírt összehajtva gyalogol el.

Egy környéken élő szerint ezek után nem mérgelődik, ha a kinti levélszekrényből a hirdetőújságok rendre eltűnnek, ha kézbesítés után nem hozza be őket elég gyorsan.

Nagy a szükség.