"Valaha olyan közel voltunk egymáshoz az életben, mintha barátságunknak és testvériségünknek már semmi gátja nem lett volna, és csak egy kis palló választott volna el bennünket egymástól.
És amikor rá akartál lépni e pallóra, azt kérdeztem tőled: "Átjössz hozzám a pallón keresztül?" - de akkor már nem is volt kedved átjönni és amikor még egyszer kértelek, csak hallgattál.
Azóta hatalmas hegyek és vad folyók választanak el bennünket egymástól, és mindaz, ami csak elválaszthat és idegenné tehet és akkor sem mehetnénk át egymáshoz, ha akarnánk.
De ha arra a rövidke pallóra gondolsz, nem találsz szavakat - csak elcsuklik a hangod és csodálkozol."
(Nietzsche)
