Virágcsokrot kerestem kora reggel, kicsi választék, nem épp kedvemre valók.
A legkevésbé rossznál megállva, az eladó kínálgatja a csokrokat.
Szólok neki, hogy az a frissnek mondott épp a szirmai szélén barnul és szakadozott.
Rögtön van megoldása rá : ez ilyen fajta, mindig ilyen is volt, és befújja aranyporral, akkor nem látszik.
Meglepődni sincs időm, már dől az aranypor.
Mutatja, ugye hogy szép lett?
Á, még rosszabb, mint volt, nem tetszik, válaszolom.
Akkor kicseréljem ezekre, kérdi, és a háta mögött lévő, még bontatlan csomagra mutat.
Naná, hiszen azok - bár más színűek - de frissek, ezekhez mérten mindenképp.
Kicseréli, tényleg hamar megvan, fizetek és el.
Szóval aszongya az annyi volt, mint : hazugság, stabil arcbőr, ja, meg az aranypor.
Ami mindent befed.
