Fáradtan utazok hazafelé a buszon.
Egy ismerőst látok felszállni, azon a környéken lakik, ahol én.
Közeledünk. Ő már az ajtó előtt leszállni készül, még ülök, elég felállnom, ha a megállóba érkezik a busz.
De a busz nem áll meg, lassítás nélkül továbbgurul.
Ránézek a leszállásjelzőre, nem világít.
Az ismerős bosszankodik, elfelejtett jelezni, mert egy kolléganőjével beszélgetett közben.
Hirtelen nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak, hogy így maradtam a buszon.
A következő megállóban leszállok, ezt már el sem lehet téveszteni, mert az a végállomás.
Nem várom meg a visszafelé induló járatot, hazasétálok.
Nézem, mennyi minden változott, mostanában nem jártam gyalog ott.
Ilyen tapasztalatokat szerez, aki más után megy.
