Az egyik kisfiú legkedvesebb tárgya egy puha játékkutya, a másiké egy fél kispárna.
Feltéve, hogy az ember igazán csak önmagától nem fél, a legkedvesebb tárgy önmaga analógiája.
A kutyás kisfiú sokkal aktívabb, kezdeményezőbb - míg a kispárnás szemlélődő, az eseményeket megélő és nem irányító.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
